Meglepetés a keltetőből

Ma délelőtt csinálom a dolgom, mire jön anyósom és kérdezi: Mikor kéne kelniük a keltetőben a gyöngytyúkoknak? Mert csipogást hallottam.
Mondom neki, ez lehetetlen, a kelés még csak jövő héten esedékes, lehet, hogy kintről hallott valami madarakat.
Majd nem foglalkoztunk a dologgal, mindenki ment a saját útjára.
Azért nem néztük meg azonnal, mert a keltető anyóséknál van a faluban, mert itt a tanyán még nincs biztonságos helye.
Délben mentünk ebédelni, mikor én is hallottam a csipogást. Párom szerint nem lehetséges! Mondom neki, mi van akkor, ha egy tyúktojás keveredett a gyöngyik közé, mert ma van a 22. nap, simán kikelhetett.
 És amikor kinyitottuk a gépet, akkor ért ám a meglepetés! Egy gyönyörű kendermagos kiscsibe állt a tojásokon és csodálkozott rá a világra. Már teljesen fel volt száradva és, ahogy kivettem egyből enni akart.
A gyöngytyúktojásokat meglámpáztuk, sajnos nagyon sok kiesett, mert nem voltak fiasak. A 107 darabból 60 darab maradt. De több tyúktojás nem volt közte. Igazából mi sem értjük, hogyan történhetett ez, mert a tojás teljesen olyan alakú és színű volt, mint a gyöngyié.
És sajnos a három pulykatojás sem volt fias.
A kispipit kihoztuk a tanyára, majd megetettük. Egyből nekilátott, aztán szomorúan csipogni kezdett, mert egyedül érezte magát.
Először nem tudtam mi legyen vele, mert egyedül boldogtalan, a másfél hetesek közé meg nem tehetem, mert biztosan bántani fogják. Majd eszembe jutott, hogy épp tegnap írta az egyik barátnőm, hogy náluk is kikeltek a csibék és még képet is küldött róluk.
Azonnal felhívtam és megkérdeztem, nem-e fogadnák be a pipit. Rögtön igent mondtak, úgyhogy a kis szerencsecsomag estétől már testvérkék gyűrűjében fog nyugovóra térni.

Én vagyok a meglepetés!

Végre jó hírek

Az utóbbi napok eseménydúsan zajlottak és végre jó hírekkel szolgálhatok!
A cica, akire ráborult a festék, teljesen jól van, csak kissé szőrhiányos. De annyi baj legyen, a nyári melegben még előnyére is szolgál.

Napok óta esett az eső, így most egy ideig nem kell öntözni és a növények is szépen nekiindultak a fejlődésnek.

Két tyúk is elkotlott egyszerre. Az egyik Ella, ő már tavaly 8 kiskacsának adott életet, most 26 db gyöngyitojáson ül. A másik pedig Evelin, ő idén kotlik először, pedig két éves. 11 db kacsatojást tettem alá.

A másik kotlós is nagyon szépen vigyáz a gyöngyitojásokra, aki alól kiestek a pulykatojások. Őt Valériának hívják. Minden kotlós jelenleg kendermagos és igen mindnek neve van, mert én ezzel megtisztelem azokat, akik új életeket hoznak létre. És, hogy honnan szedem a nevüket? Ha valamelyikre jellemző valami, akkor onnan, ha nem, akkor a megültetés napján megnézem a naptárban milyen névnap van és az alapján kapják a pipik a nevet.



Pacifronton is javulás állt be! A sántítós már teljesen jól van, dolgozik kisgyerekek alatt, a köhögősök pedig egyre jobban érzik magukat. Az állatorvos rendszeresen megfigyelés alatt tartja őket és azt mondta, hogy rohamosan javulnak. Nagyon sokat vártunk erre a pillanatra!

Új lovacska is költözött hozzánk, így az öregebbeket kímélni tudjuk, hogy még sokáig velünk lehessenek. Az új nem is olyan új, mert régen volt itt bértartásban, de a gazdája úgy döntött, hogy eladja, mert van egy másik lova is és kettő sok neki. Mi meg kaptunk az alkalmon és lecsaptunk rá. A régi gazdi is jól járt, mert személyes jó barátunk, így bármikor láthatja a lovat és mi is, mert egy újabb remek lótól tanulhatják meg a gyerekek a lovaglás alapjait.

Remény - az új paci

Végre a sok rossz után már jó dolgok is történtek a környékünkön.

Gyakorlati tanácsok - Mit kezdjünk a tojáshéjjal?

A legtöbb háztartásban elképzelhetetlen az élet tojás nélkül. Ennek a vitaminban gazdag tápláléknak viszont csak a belsejét használjuk fel, visszamarad a külseje, azaz a héja, amit a legtöbben gond nélkül a kukába tesznek. És milyen rosszul teszik! A tojáshéjnak rengeteg felhasználási módja van, melyekből néhányat összegyűjtöttem.

Ha az embernek saját tyúkjai vannak, akkor nincs más dolga, mint a feleslegessé vált héjat kiszárítani, apróra törni, majd belekeverni a tyúkok ennivalójába. Ezzel a mészszükségletük egy részét visszapótoljuk, ugyanis, ahhoz, hogy tojást tudjanak tojni rengeteg mészre van szükségük.

Az se csüggedjen, akinek nincs tyúkja, ugyanis a konyhakertben is hasznos ez a kis ajándék. Ha nem akarjuk, hogy a csigák ellepjék a veteményt és leegyék az epret, nincs más dolgunk, mint összetört héjból kerítést csinálni a növények köré. Ezen a csigák nem tudnak átmenni, mert szúrja a talpukat és vegyszereket sem használtunk a távol tartásukra, így még biológiailag védekeztünk is. A héj szép lassan lebomlik, ezáltal még tápanyag is jut a talajba.

Akinek viszont nincs kertje, de vannak szobanövényei, az is tudja hasznosítani a tojás melléktermékét. A héjat apróra törve helyezzük a cserépbe, ezzel adva táplálékot a növénykéknek.

De a háztartásban is használható! Ha szürkék a fehér ruháid, egy vászonzsákba tegyél letisztított tojáshéjat, majd tedd a mosógép dobjába mosás előtt a ruhákkal együtt. A héj segít az anyagok fehérítésében.

Súrolószert is lehet belőle csinálni, csak ilyenkor porrá kell őrölni, majd kevés vízzel elkeverni. Az odaégett szennyeződéseket így könnyedén eltávolíthatjuk az edényekről.

Ha pedig van gyermek a családban, akkor a tojáshéjakba ültethetünk különböző magokat, majd rajzoljunk nekik arcot. Ha a magok kicsíráznak, akkor az lesz a haja a mókás kis emberkéknek. A gyerekek biztosan örülnek majd neki és így játékosan tanulva meg is figyelhetik a növények fejlődését.

Remélem ezután mindenki meggondolja, mit is kezdjen a természet eme nagyszerű ajándékával!

Veszteség veszteség hátán

Kissé el vagyok kenődve. Annyi veszteség érte a baromfiudvaromat az utóbbi hetekben, hogy szinte fáj a szívem. De egy állattartónak az ilyen időszakokat is át kell vészelni.
A sort egy tyúk kezdte két hete, akire rálépett a ló. A pipik mentségére legyen mondva, már két éve itt vannak és eddig ez volt az első ilyen jellegű baleset. Szegény tyúkot le akartuk gyorsan vágni, de mire kiértünk a késsel már megadta magát, úgyhogy ment szépen a föld alá.

Aztán egy hete az egyik kacsa folyton a tojásokon ült. Na gondoltam végre kotlik, ezért csináltam neki egy szuper helyet fészekkel, próbatojással, ennivalóval, innivalóval. Idetettem a kacsát, majd szépen ráült a tojásokra. Másnap ült is rajtuk, sétálgatott is. Majd este megyek be, hát szegény pára mozdulatlanul fekszik. Nagy valószínűséggel nem tudott tojni, ezért ült folyton a tojásokon. Hát őt is visszaszolgáltattuk az anyatermészetnek.
Majd két napra rá az egyik tyúk furán vette a levegőt, gondoltam majd egy két nap múlva levágjuk, de ő hamarabb meggondolta magát és eltávozott.
Négy napja két gyöngytyúk úgy összeverekedett, hogy azonnal le kellett őket vágni. Az egyik már véres volt, a másik pedig ész nélkül támadta. Legalább ez nem ment veszteségbe, mert végre életemben először ettem gyöngyilevest. Isteni finom! Ajánlom mindenkinek!
Tegnap előtt meglámpáztam a pulykatojásokat a kotlós alatt, mert egy hét múlva esedékes lett volna a kelés. A legnagyobb megdöbbenésemre minden tojás záp volt! A kotlóssal nincs gond, szerintem a pulykakakasokkal sem, mert valami elindult a tojásokban. Szerintem a lány pulyka egy kissé mészhiányos, mert nem eszi meg a mészgrittet és pár hete nagyon fehér és pöttytelen tojásokat tojik. De majd én teszek róla! Imádja a kenyeret, ezt fogom mészbe forgatni, így kénytelen lesz megenni.
Sajnos így most nem lesz pipém, de a kotlósnak adtam gyöngyitojásokat, melyeket gond nélkül elfogadott és most azokat ápolgatja.

És nem elég, hogy szomorkodtam a kispulykák miatt, este az egyik kacsalány sem jött haza! Azóta sincs meg, szerintem a róka jót vacsorázott belőle. Ráadásul a ravaszdi kiásta azt a tyúkot is, amire rálépett a ló. Amikor a kacsát kerestük, láttuk, hogy hatalmas lyuk tátong a pipi sírjának a helyén.
De jó dolog is történt ám! Újabb kispipik keltek! 87 tojásból 82. A 82. 23 napra kelt és teljesen egészséges volt. Tegnap este betettük a többi közé, majd egy óra múlva bementem és látom, hogy belefulladt az itatóba! Egy olyanba, aminek a kis lyukján nem fér bele elvileg semelyik madár! Szerintem megtámadhatta a többi és oda próbált menekülni.
Tegnap este miután beengedtük a lovakat, észrevettük, hogy az egyik cica csurom festék. A kis hülye magára borított egy doboznyit. Azonnal lakkbenzinnel lekezeltük, bő vízzel lemostuk, majd az állatorvos tanácsára elkezdtük lenyírni a szőrét. De, hogy ez milyen nehéz feladat! Vagy tíz borotvával és hajvágóval is próbálkoztunk, sőt még az ollót is bevetettük. Két óra kínlódás után a festék lejött, a cica pedig röhejesen néz ki, de legalább életben van! És a szőr pár hét múlva visszanő. Ha látnátok, most olyan a farka, mint egy patkánynak és a hátán is éktelenkedik egy nagy szőr nélküli folt. De a sok rémület, harapdálás és karmolászás után ma ugyanolyan vidám, mint előtte.
Nem tudom meddig fog még ez a negatív széria tartani, de már igazán jöhetne valami pozitív is!

Gyakorlati tanácsok - Hogyan ültessünk kotlóst?

Ha az embernek tyúkjai vannak, előbb utóbb eljön az az idő, amikor némelyik pipi anyaságra vágyik és újabb életet szeretne létrehozni. Ha ilyennel találkozunk nyugodtan tegyünk alá tojásokat, nekünk szinte semmibe nem kerül, a tyúkudvarunk pedig újabb fiatal egyedekkel gazdagodik.
De honnan ismerhető fel egy kotlós tyúk?
Napok óta a tojófészekben ül, azt nagyon kis időre, vagy egyáltalán nem hagyja el, felborzolja a tollait, minden tojást maga alá kotor, amit másik egyed tojik és kotyogó hangot ad ki. Némelyik ilyen tyúk támadólag is felléphet ellenünk.

Mit tegyünk, ha a pipink hasonló tüneteket mutat és szeretnénk, ha anya lenne?
Legelőször is különítsük el a többi baromfitól, lehetőleg olyan helyen, ahol semmilyen ragadozó nem tudja megfogni. Béleljünk ki neki egy ládát szalmával, alakítsunk ki benne egy szép fészket, majd tegyünk bele néhány próbatojást. Erre azért van szükség, hogy ha még nem kotlana rendesen, nehogy kárt tegyen a drága tenyészanyagban.

Majd helyezzük ide a tyúkot. Van olyan állat, amelyik mindenáron vissza akar menni a régi fészkébe, ilyenkor célszerű az egészet egy kosárral, vagy ládával letakarni és egy teljes napig nem piszkálni! Egy nap után, ha minden jól megy, akkor a tyúkanyó boldogan ül a tojásokon. Én a biztonság kedvéért még két három napig hagyom a próbatojglikat, majd ezután cserélem ki a rendesekre. A második naptól a tyúkot naponta egyszer le kell venni a fészekről és szemes kukoricával és vízzel kínálni. Nem minden nap fog enni, sőt üríteni sem, de ő tudja, nem kell érte aggódni! Egy normális tyúk a dolga végeztével mindig visszaül a tojásokra, de az elején lehet, hogy segítenünk kell neki és nekünk kell visszarakni. Majd ezután ismét takarjuk le.

És ez így folytatódjon a kelés napjáig. Amikor megindul a kelés mindig tegyük infralámpa alá a kikelt egyedeket, mert, amíg forgatja a mama a tojást, véletlenül összenyomhatja a kicsiket! Ha mind kikelt, óvatosan tegyük őket vissza a mamájuk alá, ezt legcélszerűbb este csinálni, hogy mindet biztosan befogadja.
Ezután nincs más dolgunk, mint ennivalót és innivalót tenni eléjük és gyönyörködni a természet csodájában! A tanítást pedig bízzuk nyugodtan a tyúkanyóra!

Néhány gondolat... - A nagyüzemi állattartásról

Mint a legtöbb ember, én is nagyon szeretem az állatokat, ennek ellenére eszem húst. Sokan nem értik, hogyan tud valaki húst fogyasztani, miközben rajong az állatokért. Pedig a szervezet egészséges működéséhez igenis szükségünk van azokra a vitaminokra, amik csak ebben a táplálékforrásban találhatóak meg!
Meg hát ugye az állatok is megeszik egymást.
Igen eszem húst, de csak olyat, amit én neveltem fel! Sokan értetlenül néznek, hogy tudom ezt megtenni ezekkel az állatokkal, akik nap mint nap velem vannak, de ha elolvassák a következő sorokat, talán megértik!
Csak az a különbség köztem és egy nagyvárosi húsfogyasztó között, hogy én nem ész nélkül gyilkolom az állatokat, hanem mindig nyomós okkal vágjuk le a következő jószágot. Pl. bántja a többieket, megsérült stb. Így fenntartva az egyensúlyt a természettel.
Persze egy nagyvárosi még sosem volt csibe vágáson, tehát nem is ő öli le a jószágot, de vajon tudja milyen körülmények között élt az az állat, mielőtt a Tesco polcaira került volna?
Hát elmondom!
Az áruházláncok polcain található húsféleségek és a tojás is nagyüzemi állattartásból származik! Képzeljetek el egy hatalmas istállót, aminek icipici ablakai vannak és az állatok tízezrei vannak ide besűrítve. Szegények alig férnek el, van amelyiket össze is tapossák! Egész nap a saját ürülékükben fekszenek, alig mozdulhatnak. Sosem látnak napfényt! És gondoljatok bele, mennyi betegség terjedhet ott! Az ilyen helyen tartott csibéket pár hétig hizlalják tápon, majd egytől egyig mind a tízezret levágják!
Nincs ez másképp a malacokkal sem, ráadásul az anyakocákat kicsi kutricákba szorítják, úgy, hogy fel sem tudnak kelni, nem tudnak megfordulni! Az oldaluk így csurom seb lesz és ezzel fertőzik a kismalacokat is! Az ember meg utána ezt eszi!
A nagyüzemi tojótyúkok pedig be vannak zárva egy ketrecbe, ahol kiegyenesedni sem tudnak, a talaj alattuk meg van döntve, hogy kiguruljon a tojás, a csőrüket levágják, hogy ne egyék meg a tojcit és életük végéig csak tápot kapnak. Sem napsütést, sem füvet, sem szemestakarmányt nem látnak!
Nagy vonalakban ennyi a lényege a nagyüzemi állattartásnak. Rengeteg dolgot lehetne még mesélni róla, de ezt inkább nem teszem, mert kicsit gyomorforgató! ( Ha valakit bővebben érdekel a téma, nézze meg a Földlakók (Earthlings) című filmet. De mindenkit figyelmeztetek, csak nagyon erős idegzetűek nézzék! Ami a filmben van, az sajnos az igazság, de bőven a 18-as karika felett van a korosztálya! Ezt vedd figyelembe mielőtt megnéznéd!

Ezzel szemben egy tanyasi tyúk kikel a tojásból, pár hétig infralámpa alatt nevelkedik, majd kikerül a szabad udvarra. Az éjszakákat egy zárt ólban tölti, egész nap kapirgál, csipeget, napozik. Ha felnő tojást tojik, kotlik, majd kiscsibéket nevel. És ha megöregszik, lehet, hogy magától meghal, de ha nem, akkor kíméletesen, a legkisebb fájdalmat okozva szabadítjuk meg a szenvedéstől. És a pipi élete végéig boldog! Vajon ez elmondható egy nagyüzemi csirkéről?!

Remélem most már érthető miért eszem meg inkább azt az állatot, amit én neveltem fel.
És azzal, hogy áruházlánci csibét esznek sokan, sajnos a nagyüzemeket támogatják. Lehet, hogy olcsóbb, mint egy tanyasi csirke, de vajon az értéke is olyan?

Te melyiket választanád?

Gyakorlati tanácsok - Hogyan mulcsozzunk?

Mint láttátok, tegnap leírtam miért fontos a talaj takarása és ma leírom, hogyan is hajtsuk végre azt.
Már május közepe van, a legtöbb kiskertben ilyenkorra már szépen kinőttek a növények. Ha eddig kapáltál és csupasz volt a föld a soraid között, nincs más dolgod, mint a növények mellett a kopár talajt beszórni valamilyen anyaggal jó vastagon. Ez lehet fakéreg, szalma, trágya, vágott fű stb. Ki mit tud beszerezni. Ezután locsold be jó alaposan. Pár nap múlva, ha kicsit félrekotrod az alomanyagot, láthatod majd, hogy a talaj még mindig nedves. Ha ezután kikandikál pár gaz, azt csak egyszerűen ki kell húzni a talajból. Most már elfelejtheted a kapálást! Ahogyan az alomanyag idővel bomlik, majd mindig pótolni kell, hogy a vastagsága megmaradjon.

Ha még nincs veteményesed, de a jövőben szeretnél, akkor jelölj ki a kertben egy részt, ami később a kiskert lesz. Ez a terület most nyilván teljesen be van nőve fűvel. De mi ilyenkor a teendő?
Először nyírd le a füvet, majd hagyd ott a talajon szétterítve. Majd az egészet takard be jó alaposan. Ha napok múlva látod, hogy kezd kinőni a gaz, akkor takarj rá még. És ezt így folytasd egészen őszig. Ha jó vastagra sikerült a takaró, akkor már semmi nem tud átnőni rajta. Ez a befedett talaj egész télen át pihen és közben a mulcs is lebomlik, ezzel táplálva a termőföldet. Jövő tavasszal tökéletes közeg lesz a növényeidnek. Annyi a dolgod, hogy ahová ültetsz, ott elkotrod a mulcsot, elvetsz, majd ott vékonyan visszatakarod. Amikor kinőtt a vetés, akkor már vastagabban is lehet takarni. Természetesen a sorok között maradhat a vastag takaró, hogy ne tudjon kinőni a gyom.

Ha már az idén szeretnél mindenképp vetni, akkor is először takard be a talajt, majd egy hónap múlva vethetsz is, csak mivel ilyenkor még nem halnak el teljesen a gyomok, ezért ilyenkor az első évben szorgalmasan kell gyomlálni.

Ilyen egyszerű! Aki gondolja, azonnal vágjon bele, megéri!

Miért mulcsozzunk?

Ma megint kertészkedős témával jövök, mert épp most jöttem be a kiskertből. Legfontosabb kérdésünk: mi is az a mulcsozás?

A mulcsozás nem más, mint a talaj takarása valamilyen anyaggal. Ez lehet szalma, széna, nyesett fű, fakéreg, falevél stb. 

És ez miért is fontos?

Mint láttuk nagyszüleink és a régi öregek minden évben felásták a kertjeiket, kapáltak hetente. De sajnos nagyon rosszul tették! 

Egyre inkább felébred az emberekben, hogy minél közelebb kell kerülni a természethez és le kell másolni azt. A talajnak igazából nincs szüksége forgatásra (ásás), mert akkor felborul az ökológiai rendje! Mert minden élőlénynek a talajban is megvan a maga élettere és szintje és az alsók nem szeretnének föl kerülni és a felsők sem le. 

A talaj takarásával lemásoljuk az erdőket. Ott minden ősszel lehullanak a levelek és senki nem gereblyézi össze őket. 

Tavaszra pedig kivirul bennük az élet.

A takart talajon nehezebben nőnek át a gyomnövények. És ha át is nőnek, gyengék lesznek, így csak simán kihúzzuk őket és a földünk tetejére fektetjük. Ott elbomlik és tápanyaggal gazdagítja a növénykéinket. A takaróanyag is bomlik, ezért folyamatosan humuszban gazdag lesz a termőföldünk. Mivel nem éri annyi napsütés a földet, ezért nehezebben szárad ki, ritkábban kell öntözni. És itt kérdezné most sok mindenki, hogy a növényeknek nem kell szellőztetni?

Dehogynem! De azt szorgos kis barátaink a giliszták megoldják helyettünk, így már kapálnunk sem kell!

Mivel a talajunk a takarás miatt állandóan nedves, ezek a kis jószágok előszeretettel lakoznak majd a kertünkben. Nemcsak, hogy szellőztetik a talajt a járataikkal, de a gilisztakaki a világ legjobb trágyája! Ettől lesznek ám szép növényeink!

Holnap leírom a mulcsozás gyakorlatát is. Akit érdekel, tartson velem!

( A fotók tavaly készültek a veteményesben)

Mostanában történt

Mint írtam, újra előkerült az állatorvosunk. Azóta minden másnap rendszeres látogatónk. Szerintem egy kicsit bűntudata van. De a lényeg, hogy újra minden a régi kerékvágásban halad vele.
Mióta nem írtam a pacikról, azóta egy másik is köhögött, de ő hamar túltette magát, már a hétvégén munkába is állt. A köhögősök közül pedig az egyik már jövő héten dolgozhat, a másik még nem teljesen egészséges. Jelenleg gyógyteát kapnak naponta kétszer, remélem majd segít. Öt napja kapják, szerintem ettől majd hamarabb meggyógyulnak.
Az egyik pacinak meg folyton kiújult a sántasága, úgy, hogy nem is használtuk. Most, hogy levedlette a téli szőrét, egy icipici seb volt a lábán. Valószínű patkóval belerúgott egy másik ló az inába, ezért gyógyul nehezen. Kapott rá szurit és gyógynövényes kenőcsöt. Most nem fájlalja annyira.

A kertünkben már szépen fejlődnek a növények. Kikelt a retek, a saláta és a spárgatök is. Sajnos a gaz is eléggé nő, mert most nincs rendesen betekarva szalmával, hogy ki tudjanak nőni a kis növénykék. Ha már mindegyiknek rendesen látszani fog a sora, akkor ismét bemulcsozzuk a sorközöket, ezzel meggátolva a gaz növekedését. Addig pedig nincs mit tenni, gazolunk.
 Sajnos locsolni is rendszeresen kell, mert az a fránya eső nem esik. Mindig csak látom messziről a gyönyörű zivatarfelhőket, de csapadék egy deka se!

Minket folyton elkerül a csapadék - kilátás a kertünkből

Baromfifronton is voltak történések: A kispulykák olyan nagyok lettek, hogy beköltöztek a tyúkudvarba a felnőttek közé. Féltem, hogy baj lesz, de mindenki egyből elfogadta őket. Ezredes vigyáz rájuk, mint a szeme fényére. Ettől persze Hadvezér nagyon ideges, mert amíg a kis elkülönítő ketrecben laktak az udvaron, addig mindig ő felügyelte őket.

Két hét múlva újabb bébi pulykákat várunk, ugyanis 14 putyu tojáson ül Valéria, a kotlós tyúk. Az egyik keltetőnkben egy hét múlva kiscsibék kelnek, a másikba pedig gyöngytyúk és pulyka tojást tettünk. Nagyon kíváncsi vagyok hány kis gyöngyi kel majd ki!

Ezek csak a legfontosabb dolgok voltak, amik a közelmúltban történtek. Ha minden egyes dolgot leírnék, regény születne belőle.

A büszke szülők - Hadvezér és Eufrozina

Gyakorlati tanácsok - Biológiai védekezés a kiskertben

Néhány napja nem írtam ide, de nem azért, mert nem volt témám, mert az akad bőven, csak épp lehetőségem nem volt közeli kapcsolatba kerülni az internettel. 

Mivel ez egy tanyasi blog, ezért úgy döntöttem, hogy nem csak a gondolataimat osztom meg itt, hanem gyakorlati tanácsokat is adok az olvasóimnak, amiket ők maguk is felhasználhatnak, legyen szó állattenyésztésről vagy éppen növénytermesztésről. Ennek a rovatnak a címe Gyakorlati tanácsok lesz.

Kezdjük is mindjárt egy aktuális témával. Mivel megjött a jó idő, ezért a bogarak is előbújtak és sajnos a rózsabokrainkat vastagon meglepték a levéltetvek. Mitévők legyünk most? Mivel utáljuk a vegyszereket, ezért ilyen mérgező anyagok szóba sem jöhetnek nálunk! De hát akkor mit csináljunk?

Először is jó erős vízsugárral mossuk le a tetvek nagy részét a rózsákról, majd diólevél permettel fújjuk be a növényeket. Egy lefújás nem biztos, hogy elég lesz! Mi már a másodiknál tartunk, de néhány galád kis növényevő még mindig bírja. Nem baj, akkor addig folytassuk a permetezést, amíg nem látunk javulást. És, hogy hogyan készítsünk permetlét? Íme:

Szedjünk egy diófáról jó sok levelet a zöld szárával együtt, majd öntsünk rá annyi vizet, amely ellepi. Ezután rakjuk oda főni. Majd ha felforrt, akkor kész is. Hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le és és kis háti permetezőbe öntve már használhatjuk is. A növények csúcsán van mindig a legtöbb tetű, azért ezt fújjuk be jó alaposan.

Egy másik szembetűnő problémánk is adódott a tegnapi nap folyamán. Hangyainvázió! Több tízezer hangya kezdte meg vándorlását a virágoskerttől a padlásunkig.  De, hogy mit akarnak ott, a fene sem tudja! Na mindegy, a lényeg, hogy arra is létezik békés megoldás, hogy őket távol tartsuk, onnan, ahol nem szeretnénk őket látni. Mert irtani nem tanácsos, ugyanis nagyon hasznos állatok! Segítik a humuszképződést, lazítják a talajt stb.

Szóval íme a recept, ami nálam bevált a kis szorgosok távol tartására: 

A titok a szódabikarbóna! Ahová nem szeretnéd, hogy menjenek, szórj a porból és nem fogják oda tenni a lábukat sem. 

Mivel nálunk a falon is másztak, oda is kellett juttatni az anyagból. Ezért kb. két liter vízhez kevertem két púpos evőkanál szódabikarbónát, majd addig kevertem, amíg fel nem olvadt. Ezt a keveréket tettem a permetezőbe, majd lefújtam vele a haladási útvonalukat. Sokkal kevesebben lettek és szemmel láthatóan összezavarodtak. Ma viszont újra visszajöttek, de nem ott mennek, ahol tegnap lefújtam, hanem új útvonalat kerestek. Úgy látszik nagyobb helyet kellett volna lekezelnem. De majd holnap! 

Mindenkit arra bíztatok, akinek egy kicsit is fontos a környezete védelme, használja előszeretettel ezeket a praktikákat! Lehet, hogy elsőre nem a várt eredményt hozza, de türelem!