Mondom neki, ez lehetetlen, a kelés még csak jövő héten esedékes, lehet, hogy kintről hallott valami madarakat.
Majd nem foglalkoztunk a dologgal, mindenki ment a saját útjára.
Azért nem néztük meg azonnal, mert a keltető anyóséknál van a faluban, mert itt a tanyán még nincs biztonságos helye.
Délben mentünk ebédelni, mikor én is hallottam a csipogást. Párom szerint nem lehetséges! Mondom neki, mi van akkor, ha egy tyúktojás keveredett a gyöngyik közé, mert ma van a 22. nap, simán kikelhetett.
És amikor kinyitottuk a gépet, akkor ért ám a meglepetés! Egy gyönyörű kendermagos kiscsibe állt a tojásokon és csodálkozott rá a világra. Már teljesen fel volt száradva és, ahogy kivettem egyből enni akart.
A gyöngytyúktojásokat meglámpáztuk, sajnos nagyon sok kiesett, mert nem voltak fiasak. A 107 darabból 60 darab maradt. De több tyúktojás nem volt közte. Igazából mi sem értjük, hogyan történhetett ez, mert a tojás teljesen olyan alakú és színű volt, mint a gyöngyié.
És sajnos a három pulykatojás sem volt fias.
A kispipit kihoztuk a tanyára, majd megetettük. Egyből nekilátott, aztán szomorúan csipogni kezdett, mert egyedül érezte magát.
Először nem tudtam mi legyen vele, mert egyedül boldogtalan, a másfél hetesek közé meg nem tehetem, mert biztosan bántani fogják. Majd eszembe jutott, hogy épp tegnap írta az egyik barátnőm, hogy náluk is kikeltek a csibék és még képet is küldött róluk.
Azonnal felhívtam és megkérdeztem, nem-e fogadnák be a pipit. Rögtön igent mondtak, úgyhogy a kis szerencsecsomag estétől már testvérkék gyűrűjében fog nyugovóra térni.
 |
| Én vagyok a meglepetés! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése