Pár hete történt, hogy az egyik pulykám kotlani készült. Gondoltam az istállóban készítek neki egy fészket. Szalmával kibéleltem, tettem bele két kisebb kacsatojást és egy nyomi tyúktojást, majd ráhelyeztem a pulykalányt. Pár napig szépen ült a tojásokon, majd leszállt és esze ágában sem volt kotlani.
A fészket viszont négy-öt tyúk birtokba vette, rendszeresen oda kezdtek tojni.
Majd az egyik elkotlott. Pár nap múlva megnéztem alatta a tojásokat és észrevettem, hogy már megzápultak. Hát kicseréltem őket és mivel nem volt nyomi tojásom, ezért két teljesen jó kacsatojást tettem alá, amíg el nem mélyült a kotlás. Pár nap múlva szándékoztam megültetni több tojással. Teltek-múltak a napok, de még mindig nem kotlott rendesen a pipi! Csak ült, támadott, de nem kotyogott. Én pedig vártam és vártam...
Majd tegnap előtt meghallottam, hogy a tyúkanyó kotyog. Ez a biztos jele, hogy a kotlás elmélyült és már nem fogja otthagyni a tojásokat. Kivettem alóla a két tojást és megültettem 16 db kacsatojással. Először ki akartam dobni a két kiszedett tojást, de kíváncsiságból meglámpáztam őket. És csodák csodájára a tojásokban élet volt! Erek hálózata szőtte be őket és valami már mozgott bennük. Olyan volt, mintha már dobogna a kicsi kacsák szíve!
Ezt a két tojást csak próbának tettem a pipi alá, de az élet közbeszólt és elkezdődött...
A fejlettségük alapján a harmadik hétben járhatnak (ugyanis nem tudom mikor tettem pontosan a tyúk alá, de meg voltak dátumozva a tojcik, úgyhogy nagyjából kiszámolható). Azonnal visszapakoltam őket a mama alá és izgatottan várom az eredményt!
A hét vége felé várható a kis jövevények érkezése!
Drukkoljatok nekik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése