És a jónép ilyenkor mit csinál? Ha szép sárga tojást akar a süteménybe, akkor felkeresi a legközelebbi háztájban tartott tyúkanyókat. Nincs ez másképp felénk sem, mert nálunk is kapható finom tojás szabad tartásos pipiktől.
Nincs is ezzel semmi gond, örülök, hogy az emberek többsége rájött, hogy a háztáji jobb, mint a nagyüzemi. Csak olyankor jön a probléma, amikor mindenki azt hiszi, hogy egy tyúk naponta tíz tojást tojik és amikor mondom, hogy sajnos többet nem tudok adni, akkor bizony könyörögni kezdenek! És, mivel jószívű vagyok, nehezen mondok nemet. Ilyenkor mindig kiszámolom, kb. hány tojás van egy nap és mindig ahhoz mérem, mennyit tudok eladni. Mert feleslegesen sem szeretek ígérgetni, amikor tudom, hogy véges a kapacitás.
Már az ünnep előtt jóval elkezdtem minden földi jóval etetni a kapirgálókat (nem mintha eddig nem kaptak volna), de ez idő alatt mindig volt péksütemény, krumplihéj, tyúkhúr minden mi szem-szájnak ingere. És a drágáim nem hagytak cserben! A rossz időjárás ellenére is tojtak, mint a kisangyal! Így szerencsére mindenki igényét ki tudtuk elégíteni. Mi boldogok voltunk, hogy mindenki kapott, akinek ígértünk, a vendégek pedig boldogok voltak, hogy szép és egészséges tojásból készült ételek kerültek az asztalukra.
Bár nekünk egy tyúktojás sem maradt, de a gyöngyik, kacsák és libák tojását azért felhasználtuk.
Már lassan vége az ünnepnek, de kellemes Húsvétot kívánok a baromfiudvar lakóival együtt mindenkinek még erre a pár órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése