Néhány gondolat...- az ivartalanításról

Már nem szeretek egy bizonyos közösségi oldalra látogatni. Bármikor felmegyek, minden második poszt kóbor, kidobott, megvert, elhagyott cicákról és kutyákról szól...és ez elszomorít!
Viszont ennek nem kellene így lennie! Ha az emberek kissé felelősségteljesebben gondolkodnának, akkor fele ennyi állat sem szenvedne!
 Sokan azért nem vállalják az ivartalanítást, mert félnek, hogy a kedvencük viselkedése megváltozik. De ez nem igaz! Személyes tapasztalatból írom. A kis kedvencek ugyanolyanok maradnak, mint annakelőtte, sőt még nem is fognak összevissza vizelni, hogy a területüket megjelöljék.
Egyesek arra fogják, hogy drága, de minden állatorvosi rendelő hirdet tavasszal akciókat. A kis jövevények felnevelése sokkal többe kerül, mint egy kasztrálás.
Mások azért nem vállalják, mert nem akarnak beleszólni a természet rendjébe. De abba mi már több ezer éve beleszóltunk, amikor magunkhoz édesgettük a vadmacskákat! Gondoljunk csak bele: ha az ember nem létezne, a házi macska sem lenne a maga több száz fajtájával együtt.
Megint mások pedig azért nem szeretnék megcsináltatni, mert félnek, hogy fájdalmat okoznak a szeretett állatnak...
És ennek mi az eredménye? Kiscicák és kiskutyák ezrei születnek és akiket nem tudnak vállalni a "gazdik", azok mennek jobb esetben a menhelyre, rosszabb esetben az utcára!
Bármilyen aranyosan is néznek ránk ezek az állatkák, a legtöbb sohasem talál rendes szerető gazdára. Akiket menhelyre fogadnak, még szerencsésnek mondhatják magukat, mert kapnak szeretetet az önkéntesektől. De akik az utcára kerülnek???
 Ha a kidobott állat felnő, szaporodni fog. Nem azért, mert ő akarja, ez csupán ösztön. És a kóbor állatok újabb kóbor állatokat hoznak a világra...a kör sosem zárul be!
Egyetlen megoldás az állatok ivartalanítása, ami minimális fájdalommal jár számukra. sőt, ilyenkor altatásban vannak, nem is érzik! Néhány óráig émelyegni fognak, de másnapra már olyanok, mint régen.
Ha még nem ivartalaníttattad a drágádat, itt az ideje, hogy megtedd!