Amikor semmi sem sikerül

Úgy tartja a mondás, hogy ami elromolhat, az el is romlik! Hát nincs ezzel másképp a villanypásztorunk sem. 8 éve szolgált minket, kisebb-nagyobb hibákkal, de idén tavaszra végleg felmondták a szalagok a szolgálatot. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül most kicseréljük az egészet, hogy újra évekig szolgálhasson. Megrendeltük a hozzávalókat, gondoltuk két nap munkával készen is leszünk. De csak gondoltuk!
A cucc másnap megérkezett, nekiláttunk a munkának. Teszem hozzá lovasiskola lévén közben gyerekek jöttek lovagolni, ezért a párom és az apja ketten folytatták a munkát. Viszont estig ők sem sokat haladtak, mert közben jöttek kacsát nézni, cicát simogatni stb. és ugye a vendéggel beszélgetni kell...
De ennek ellenére a szigetelők (így hívják azt a műanyagot, ami tartja a szalagot) nagy részét sikerült felszerelniük a karámra. Sajnos oda is muszáj raknunk, mert a lovacskák ahol egy csepp kis füvet is látnak, ott kihajolnak, ennek hála képesek több oszlopot és rudat is eltörni. Nem beszélve arról, hogy még a sörényüket is kidörgölik.
Páromék büszkék voltak, hogy sikerült ennyit is csinálniuk. Aztán eljött a hétvége, rengeteg lovas, a pásztor várhatott. Hétfőn jött csak a bökkenő! Ugyanis a drága pacik megrágcsálták a szigetelők nagy részét! Tiszta újan mehettek a kukába. Szerencsére a régiekből tudtunk felhasználni.
Ezután egyből a szalagot is rátettük és belevezettük az áramot. Ahogy haladtunk oszlopokat a helyére igazítottuk, szigetelők fel, egyből bele a szalag, hogy még véletlenül se egye le valaki! A karám végéig eljutottunk estére.

Csábít a finom fű
(itt még pásztor nélkül a karám)

Másnaptól nehezebb meló következett. Innentől már csak karókon fut a szalag, viszont a szigetelőket át kellett az összesen magasabbra rakni, ugyanis van olyan paci, amely átugrotta. Ezt követően pedig a karókat is át kellett helyezni, mert egyenesbe szeretnénk hozni az egészet, ugyanis mellettünk szántóföld van és a nagy gépekkel könnyebb így művelni. Egy-két nap alatt ezt is megoldottuk, közben a pacik a kisebb karámban voltak kénytelenek egymást elviselni. Ez néha nem zökkenőmentes, mert vannak feljebb valók, de jobban elvoltak, mint amire számítottam.
 Aztán kihúztuk a vezeték nagy részét, már csak egy napi munka volt hátra.
De az időjárás közbeszólt! Napokig akkora szélvihar tombolt, hogy még azt is leszedte, amit olyan gondosan felraktunk! Esélyünk sem volt tovább folytatni! Majd amikor egy kis szélcsend volt, akkor azonnal nekiálltunk.
Végre eljött a nap, amikor elkészültünk! A kapunál volt még némi probléma, mert nem akartak összepasszolni az alkatrészek, de egy kis dróttal ideiglenesen megoldottuk.
Bár rengeteg bosszúval és fáradsággal járt, de sikerült!
Ééés a héten végre eljött a nap, amikor a pacik újra birtokba vehették a rezidenciájukat!
Most próbáljanak meg újra kiszökni!!!