Nemrég éppen mentem a kannáért a tyúkudvar felé, hogy vizet vigyek a kiskacsáknak és hirtelen felnéztem az égre.8 gyönyörű hófehér hattyú suhant el a fejem felett. Az ég urai voltak! Könnyedén, lágy mozdulatokkal szelték át a kéklő égboltot. Némán suhogtak, a szárnycsapásaikat nem lehetett hallani. Olyan volt, mintha egy pillanatra megállt volna az idő...
Nem gondoltam semmire, csak csodáltam őket. Egyszerre minden gondolatom elszállt, olyan nyugalmat árasztottak. Pár másodperc alatt történt az egész, de bearanyozta az egész napomat! Ilyenkor jut eszembe mennyire változatos és szemet gyönyörködtető ez a bolygó, melyen mi csak betolakodók vagyunk. De, ha már itt vagyunk, a mi feladatunk, hogy ezt a változatosságot megőrizzük a jövő generációi számára! Hogy ők is átélhessék a csodát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése