Csak pár másodperc

Nemrég éppen mentem a kannáért a tyúkudvar felé, hogy vizet vigyek a kiskacsáknak és hirtelen felnéztem az égre.8 gyönyörű hófehér hattyú suhant el a fejem felett. Az ég urai voltak! Könnyedén, lágy mozdulatokkal szelték át a kéklő égboltot. Némán suhogtak, a szárnycsapásaikat nem lehetett hallani. Olyan volt, mintha egy pillanatra megállt volna az idő...
Nem gondoltam semmire, csak csodáltam őket. Egyszerre minden gondolatom elszállt, olyan nyugalmat árasztottak. Pár másodperc alatt történt az egész, de bearanyozta az egész napomat! Ilyenkor jut eszembe mennyire változatos és szemet gyönyörködtető ez a bolygó, melyen mi csak betolakodók vagyunk. De, ha már itt vagyunk, a mi feladatunk, hogy ezt a változatosságot megőrizzük a jövő generációi számára! Hogy ők is átélhessék a csodát...

Egy kisliba emlékére

Ma reggel szomorú dolog történt nálunk. A kicsi libuskám, akit nagyon szerettem eltávozott a végtelen legelőkre. Rövid kis élete során sok mindent átélt, és nagyon sajnálom, hogy elment.
Most veletek is megosztom kalandos kis életét:
A kis libuska 2015 március 7.-én látta meg a világot egy keltetőgépben. A gépben kacsa- és libatojások is voltak. A kacsák szinte mind kikeltek, a libák valamiért nem. 11 db libatojás volt, ebből 3-an törték meg a tojást, de csak neki egyedül sikerült utat törnie a külvilág felé. Nagyon aranyos életképes kisliba volt. De hát mit csináljunk vele, egyedül van?
Egy ismerős szerint együtt lehet tartani a libákat és a kacsákat, ha egyidősek, ezért betettük a hápogók közé. Először semmi gond nem volt, majd egy óra múlva bemegyek és szörnyű látvány fogadott! A kisliba alig mozog, csurom vizes és irdatlanul sír. A kiskacsák megtámadták!
Azonnal külön raktuk, de nem láttam sok esélyt a túlélésre. Alig tudta felemelni a kis fejecskéjét, annyira kifáradt. Estére viszont összeszedte magát és már rendesen tudott feküdni, kicsit sétált is. Megnyugodtam, életben marad! De néha furcsán tolatott hátrafelé. Gondolom ezt a kacsatámadás váltotta ki. Aztán egyedül elfoglalt egy egész boxot. Sokan hülyének néztek, hogy egy ilyen kis nyomi lúdért égetem az infrát, de én egy túlélőt láttam benne!

Már összeszedtem magam a kacsatámadás után

Ezután napról napra egyre erősebb lett. Viszont nem akarta megenni a tápot, kukoricadarát áztattam vízbe és összekevertem apróra vágott fűvel, ezzel etettem. Ez lett a kedvence. Evett, ivott és amikor bedugtam a  kezem, egyből odabújt hozzám. Vágyott a társaságra.
Így tengette a mindennapjait két héten keresztül, amikor is testvérei keltek a másik keltetőben. Először egy hatalmas libuska kelt, akit aztán odatettünk hozzá. És a két héttel idősebb lúd kisebb volt nála! Amikor meglátta az új jövevényt, egyből menekült, valószínű a régi emlékek felidéződtek benne. Pár órával később viszont már együtt aludtak. Majd kikelt még egy szintén nagy lúd és végül egy harmadikat kimentettünk a tojásból, de ő gyenge volt és csak két hétig bírta sajnos.
A többiek viszont a kislibával együtt boldogan éltek. A kicsi boldog volt, hogy nincs egyedül és a tolatásról is leszokott, sőt még a tápot is megette.
Teltek a hetek és a kis ludak hatalmasra nőttek. A kis drága viszont megmaradt lilliputinak. Nagyon aranyosak voltak, amikor a kicsi a nagyok hátán aludt, vagy amikor a kettő közre fogta és vigyáztak rá.

Ilyen picike voltam a tesóimhoz képest

 Viszont ők már sokkal nagyobbak voltak és amikor kergetőztek, sokszor fellökték, majd szegény nem tudott felkelni, ezért tegnap külön tettem. Mivel gyönyörűen sütött a Nap, ezért kiraktuk az udvarra. Egész nap kint volt, de nagyon sokat feküdt. Éreztem, hogy valami nincs rendben, mert legelni sem akart.

Utolsó tavaszi napozás

A lelkem legmélyén tudtam, hogy már nincs sok neki hátra, ezért délután rengeteg időt töltöttem vele. Majd este elbúcsúztam tőle...
Lehet, hogy ő csak egy egyszerű liba volt, de nekem sokat jelentett! A kitartásából rengeteg ember tanulhatott volna!

Keddi történések

Tegnap elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, ma mindenképp nekiállunk az ültetésnek, mert sajnos napok óta nem haladtunk a viharos szél miatt.
 Délelőtt 9 körül neki is kezdtünk, akkor már sajnos újra fújt. Három ágyást sikerült csinálnunk, melyekbe répát, hagymát és sóskát vetettünk. Délután négy körül viszont abba kellett hagynunk az ültetést, mert a szél már embertelenül tombolt. Holnap viszont szélcsend lesz, úgyhogy belehúzunk!

Mint tegnap említettem, az állatorvost nem értem el. Ma is egész nap ki volt kapcsolva. Ilyen még nem fordult elő és bármikor hívtam, mindig visszahívott. Már aggódni kezdtem! Minden nap öt órától rendel, úgyhogy mivel nem sikerült felhívnom, ellátogattunk hozzá. Kiderült, hogy a lánya kórházba került, tegnap műtötték, ezért nem volt elérhető. De holnap ebéd után jön és kezeli a pacikat. Ezután nagy teher esett le a vállamról, mert már nagyon ideges voltam.

Éjjelre felállítottunk egy élve fogó rókacsapdát, mivel a ravaszdi rengeteg tyúkot ellopott már! És reggelre fogtunk is valamit! De sajnos nem a ravaszt, hanem egy gyönyörű vörös, hatalmas kandúrt! A cica reggel türelmesen várta, amíg kiengedem és még simogatni is hagyta magát, de kis idő múlva elszaladt. Valószínű van gazdája, mert szelíd és nagyon jól táplált volt. Majd este legnagyobb meglepetésünkre a kocsiszín tetején ült és nyávogott. Adtam neki egy kis kaját, majd a többi cicánk is odaözönlött és együtt ettek. Addig marad, ameddig akar és ha úgy tartja kedve, majd hazamegy. Nálunk nem fogja bántani senki!

A csodakacsák vasárnap egy hetesek lettek és ma új gazdához kerültek. Egy anyuka vitte őket a gyermekeinek házi kedvencnek, úgyhogy biztos nem lesz ebéd belőlük. Ennek nagyon örülök, elvégre ők különlegesek! Azért nem tartottuk meg őket, mert macerás lett volna két hápit ide-oda rakosgatni, de szerencsére jó helyre kerültek!

Röviden összefoglalva ennyi minden történt a mai napon.

Amikor a bizalom elszáll

Mivel sok állatunk van, ezért van állatorvosunk is, aki rendszeresen kijár hozzánk.
Pár éve volt egy idősebb dokink, de őt leváltottuk, mivel néha már kicsit szétszórt volt.
Helyette felfogadtuk a környék állítólag legjobb állatorvosát. Ment is minden a maga módján, amikor hívtam jött, ha épp nem vette fel, akkor mindig visszahívott.
Pár hete két lovunk köhögni kezdett. Megkapták a szükséges kezelést, többször is, de nem volt lényegi változás. Hol az egyik volt jobban, hol a másik. Azt el kell mondjam, hogy a lovak ez idő alatt nem voltak használva, csak a karámban ténferegtek. A használat nálunk még akkor sem megterhelő, ha munkában vannak, ugyanis ezek iskolalovak, kisgyerekek tanulnak rajtuk lovagolni.
De térjünk vissza  a kezeléshez. A kancánk javuló tendenciát mutatott, majd múlt szombaton jobban kezdett köhögni. Hétfőn hívtam a dokit ( mivel hétvégén felénk az ügyeleten kívül senkit nem lehet elérni!) , hogy rosszabbul van a ló. Azt mondta, csütörtökön hívjam fel, talán akkor tud jönni. Hívtam is, akkor azt mondta, péntek ebéd után kijön. És én csak vártam és vártam péntek ebéd után. Majd négy óra körül hívtam, de nem vette fel. Később pedig már ki volt kapcsolva, egészen ma reggelig. Ma már legalább 30-szor próbáltam hívni mindkét számán, kicsörgött, de egyszer sem vette fel!
Ennyit a bizalomról...!
A pacikkal pedig már a hét közepe óta kakukkfüves, fokhagymás, útifüves teát itatok és már az internetről is rendeltem nekik gyógyfüveket, hátha..., mert, ha jön is az állatorvos, szegények már vagy öt kezelést kaptak! Nem tudom mitől lehet ez, régen kicsit köhögtek, néhány injekció, egy kis Bisolvon és már kutya baja sem volt a lónak!
Sajnos a betegségek is egyre ellenállóbbak lesznek ellenünk, hiába vannak rendszeresen oltva a lovaink. Kicsit nyugtat a tudat, hogy ez nem csak nálunk probléma, hanem egyre több helyen köhögnek a lovak és nehezen gyógyulnak.
Ki tudja, talán ez a szeles időjárás űz tréfát a pacikkal...?

Néhány gondolat... - Egy új élet létrehozásáról

Állattenyésztőként néha elgondolkodom azon, hogy helyes-e, amit csinálunk. Persze szép dolog egy új élőlénynek életet adni, de aggaszt néhány kérdés. Mi jogunk van nekünk, embereknek meghatározni, hogy melyik tojást keltessük ki, melyik állatot párosítsuk a másikkal? Honnan tudjuk pontosan, hogy milyen hőfokra és párára van szüksége egy adott embriónak a fejlődéshez?

Lehet, hogy géppel keltetünk egy adott tojást és nem lesz belőle semmi, vagy beteg madár születik, de ugyanabból a tojásból kotlós alatt egészséges egyed kelne. Ki tudja...?
Vagy amikor emlősállatokat pároztatunk egymással? Mi jogunk van eldönteni, hogy ki-kivel? Ezt a természet nem tudja jobban?
Ilyenkor néha úgy érzem, hogy Istent játszunk...
Aztán, amikor ránézek az én gyönyörű és egészséges madárkáimra, akkor ezek a furcsa gondolatok elillannak...!

Egy kis kertészkedés

Ki ne szeretne saját maga termelt, vegyszermentes friss zöldséget fogyasztani egész évben? Mi is így voltunk vele, ezért tavaly tavasszal kialakítottunk egy kis konyhakertet. Mivel szeretjük a természetes dolgokat, ezért utánaolvastunk és belevágtunk!
A kertet lemulcsoztuk szalmával, majd lótrágyát tettünk rá és utána vetettünk bele. Az ültetésnél figyelembe vettük, melyik növény jön ki jól a másikkal és melyik nem, ezért csak pozitív növénytársításokat hoztunk létre. a táblázatot hozzá az interneten találtuk.
Cseperedtek szépen a növényeink, volt amiből rengeteg lett, volt amiből nem annyira sok, de a lényeg, hogy saját!
És eljött a 2015. év. Már februárban el kellett volna kezdeni a kertészkedést, de nem volt biztos, hogy a kert a helyén marad. Pár napja viszont kiderült, hogy igen, ezért bár megkésve, de annál lelkesebben álltunk neki ismét a munkának. Néhány napja már a kertben töltjük a délelőttjeinket.
Volt még egy sor petrezselymünk, azt kiszedtük és eltettük a fagyasztóba. Nem sok gyökere volt, de a zöldje az hatalmas és nagyon illatos.
Ezután újramulcsoztuk az egész területet, majd jó érett trágyát is szórtunk ki. Volt ebben minden: Lótrágya, tyúk-, kacsa-, libatrágya, falevelek, fűrészpor stb. Ősszel hordtuk a kert végébe, mostanra szépen összeállt. Ez kell a talajnak!
Tavaly csak sorokban voltak a növények, idén ágyásokat is kialakítottunk, kis utakkal- ez volt a mai programunk. Az utakra azért van szükség, mert akkor nem tapossuk ott a földet, ahol majd a növények lesznek. Pár ágyás még vissza van, de holnap kezdődhet a vetés és újra beindulhat az élet...

A csoda megtörtént-képek

Mint említettem, kikeltek az én kis drágáim a tegnapi nap folyamán! Ma sikerült is pár képet csinálnom róluk, amit most megosztok veletek.
Nagy kihívás volt a fotózás, ugyanis nagyon ijedősek és mindig az ellenkező sarokba próbáltak osonni, mint ahol én voltam. És a kis fekete nem is teljesen fekete! A feje zöldes és van egy kis fehér csík is a nyakán. Az ő egyik szülője bizony vadas volt!
Íme itt vannak a kis aranyosak:

A csoda megtörtént

A kiskacsáim, akikről egy korábbi írásomban beszámoltam, ma végre világra jöttek! Bár Húsvétra vártam őket, de így is nagyon örülök nekik! Mint korábban említettem, nem tudom pontosan mikor raktam a tojásokat a tyúk alá, ezért minden napom reményekkel teli várakozással indult.
Délelőtt egy kis fekete kacsa bukkant elő, majd dél körül a másik tojás csak csipogott. Ebéd után viszont már kivágta a héjat és hat órára kint is volt egy apró vadas kacsa.
Mindketten köszönik szépen jól vannak és éppen pihenik a világrajövetel fáradalmait.
Képek holnap várhatóak!

Gyöngytyúk bűntény

Pár napja észrevettem, hogy egyre kevesebb tojást tudunk este összegyűjteni.
Úgy döntöttünk, hogy naponta többször csinálunk gyűjtést, mert néha annyi tyúk ül egyszerre a fészkekbe, hogy akaratlanul is összetörik a tojást.
De így is volt egy-két fészek, ahol egy sem volt, de maszatos volt a szalma! Néha előfordul törött tojás, de akkor általában több is van a fészekben és azok piszkosak lesznek, de sértetlenek. De ezekben egy sem volt, csak a tojásfehérje maradványa!
Gyanússá vált, hogy valaki eszi a tojást! Naponta kapnak mészgrittet, úgyhogy mészhiányuk nem lehet, ezt simán szórakozásból csinálja valamelyik. Napokig szedegettük fél óránként a tojást, de így is tört össze belőle.

Aztán tegnap reggel ült egy tyúk, majd öt perc múlva bementem és csak két gyöngytyúkot találtam ott, ahol nemrég még a pipi ült! Az egyik ücsörgött, a másik pedig csipegetett! Ahogy odamentem rögtön beugrottak a többi közé, így nem tudtam melyikek voltak azok. De a feltételezésem beigazolódott, és már gyanúsított is volt!
De honnan tudjam meg melyik volt az?
Ekkor jutott eszembe, ha leteszek egy tojást, biztos megkezdi. Így is tettem. Leraktam a tojást az ólban egy jól látható helyre, majd a fal mellé álltam. Nem telt bele sok időbe, a tyúkok kezdték nézegetni. Néhány gyöngyi is odament, lökdösték, majd odébb álltak. Nem sokkal később az ominózus kis egyed odasettenkedett és agresszíven csipkedni kezdte! Erre az összes tyúk odatódult és enni kezdték. Épp akkor jött be egy barátnőm, akivel sikerült fülön csípnünk a tettest.
Bezártuk egy csibeszállító ládába és vártunk.
 Ha estig nem lesz újabb tojásevés, akkor biztos ő volt. De akkor sajnos nincs menekvés számára, hiába volt tojó.
Estig egy tojás sem tört össze, megvan a bűnös! Beszéltem is az ismerősünkkel, másnap ebéd után vállalja a vágást. Lesz finom húsleves vasárnap! Úgysem ettem még soha gyöngyöst!
Este az állatka még mindig a ládában volt az udvaron. Mondom a páromnak nem kéne betenni a zabosba ketrecestől? Hátha jön a róka! De ő szerinte ezt a ketrecet nem lehet kinyitni, de azért egy megkezdett szénabála tetejére tettük.

Ma reggel ért ám a meglepetés! A széna bála szétkaparva, a ketrec kinyitva a földön, pöttyös tollak mindenütt! A ravaszdi megelőzött minket és belakmározott! Ráadásul kinyitotta a kinyithatatlannak vélt ketrecet! Lehet ott hibáztunk, amikor a szénára tettük, mert ahogy leesett a földre, valószínű akkor nyílt ki.
Hát ilyen a mi szerencsénk! Egy probléma megszűnt, ugyanis ma egyetlen törött tojás sem volt, de a ravaszdi sajnos a környéken jár! És aki este nem tartózkodik a tyúkólban, az veszélyben van!

Pulyka szappanopera

Tavaly elhatároztuk a párommal, hogy a tyúkok mellett más baromfiakat is fogunk tartani. Párom és az apja hoztak is Gödöllőről 10 darab napos bronzpulykát. Először ódzkodtam tőlük, mert még sosem volt pulykám és csúnya állatnak tartottam őket. De amikor ezeket a kis tüneményeket megláttam, egyből a szívemhez nőttek. Nevelgettük őket, majd amikor elég nagyok lettek kikerültek a tyúkudvarba. Azt hozzátenném, hogy egy sem hullott el kiskorában, pedig, mint tudjuk a pulyka érzékeny állat és élete első pár hetében azon fáradozik, hogyan dögöljön meg.
Szóval éldegéltek a tyúkudvarban mire rájöttek, hogy a kerítés nem akadály és kirepültek. Ezután nem tudtuk őket bent tartani, csak éjjel, úgyhogy az egész lólegelő az ő birodalmuk lett. Nagyon szerettek együtt legelni, bogarászni, de volt egy, aki mindig lemaradt a bandától. Naponta többször megszámoltam őket, míg végül egyik nap csak kilencen voltak! Nekiálltunk a keresésnek, de a kicsi pulyka szőrén szálán eltűnt! Nagy a valószínűsége, hogy Róka Rudi vacsorája lett, ugyanis itt ólálkodik a kis lompos felénk.
Így eggyel kevesebben maradtak. Teltek a hetek és mi egyre kíváncsibbak voltunk, hány tojó van köztük, mivel ők a törzsállományunk alapítói. De sajnos nem volt szerencsénk! A kilencből csak két lány lett!
Mivel sok volt a kakas, ezért a felesleget levágattuk és a két legszebbet meghagytuk. Ez sok két lánynak, de ha az egyikkel történik valami, még ott a másik. A kakasok Hadvezér és Ezredes nevet kapták, mert az olyan tiszteletet parancsoló, a tojók pedig Eugénia és Eufrozina lettek, mert az olyan királylányos. És hát ők nagyon szépek.

Eufrozina és Eugénia

Majd eljött a január és Eufrozina tojni kezdett. Pár héttel később Eugénia is nekiállt a tojásgyártásnak. És éppen időben, az egyik tyúkom január vége fele elkotlott. Már összegyűlt 14 pulykatojás, gondoltam, lesz,ami lesz, alátesszük. Pár hét múlva a 14 tojásból 10 kispulyka kelt ki. Sajnos három idő közben elpusztult, de a másik hét gyönyörű és egészséges. Pont holnap lesznek hét hetesek és már várják, hogy végre elálljon a szél és kimehessenek az udvarra.

Egyik saját tenyésztésű pulykánk pár naposan

De kanyarodjunk vissza a felnőttekhez. Szóval a lányok elkezdtek nagyon szépen tojni, még egy fiatalember 30 pulykatojást meg is vásárolt keltetésre.
Majd pár nap múlva Eufrozina csak ült, de nem tojt. Megörültem, hogy végre kotlik és kikelti majd a sok kispulykát. Csináltam is neki egy fészket az istállóban, mert eddig a szénatárolóba tojt egy megkezdett szénabála tetejére, de ott éjjel nem maradhatott a ravaszdi miatt. Elfogadta a fészkemet, melybe tettem néhány próbatojást. Pár napig ült is rajta kitartóan, majd felkelt, visszament a régi fészkébe és nekiállt újra tojni! Nesze nekem kotlós!
Majd kb. egy hét múlva Eugénia is kezdett furcsán viselkedni. Ő a tyúkólban tojt eddig a tojófészekbe, majd beült egybe és furcsa hangot adott. Na végre, valaki mégis kotlani fog!-gondoltam.
Majd két nap múlva nem evett, gubbasztott és tojt egy véres tojást. Ilyet általában a tojásgyártás kezdetén tojnak, mivel akkor még nincs eléggé kitágulva a kloákájuk. Gondoltam itt baj van, azonnal hívtam az állatorvost. Most gondolom sokan hülyének néznek, hogy pulykához állatorvos, de nem tehetek róla, a szívemhez nőttek!
A doktor úr megállapította, hogy belső vérzés, nem tehetünk semmit, le kell vágni. Felhívtuk az ismerősünket, aki a szomszéd faluban lakik, mert mi a torkát el nem vágjuk! Azonnal mehettünk is át és valóban belső vérzése volt, egy tojás szét volt benne törve. Valószínű amikor párosodott vele a kakas, valami megnyomta a hasát. Hát ez van, de legalább a húsa nem ment kárba.
Hát itt maradtunk egy pulykalánnyal és két fiúval. És a lány nem tojt mióta a barátnője elhalálozott!
Három nappal az eset után hív a fiatalember,aki vitte a tojásokat és örömmel közölte, hogy mind fias,esetleg tudnék-e adni még tojást. Elmeséltem, hogy itt vagyunk egy tojóval, tojás nélkül! Hát pech!
A két kakas boldogan elvolt a baromfiudvarban, mígnem egyszer ugyanabban az időben akartak udvarolni a pulykahölgynek. Ezen annyira összevesztek, hogy alig tudtuk őket szétválasztani ! Mindkettő feje csurom vér lett. Azóta az egyik egész nap kint van és a lószállítóban alszik, a másik pedig a tyúkokkal tölti mindennapjait. A tojó meg hol az egyikkel, hol a másikkal van, mikor hogy tartja kedve.

Hadvezér és Ezredes

És ma csoda történt! Észrevettem, hogy Eufrozina beült a régi fészkébe! Sajnos már nagyon tropa volt a bála, a szél is feldöntötte és szétfújta. De a pulyka nem tágított, ott lebzselt körülötte. Gondoltam valamit tenni kell, építek neki új fészket. Egy fa ládába tettem szénát és ráhelyeztem több autógumi tetejére, hogy magasan legyen, majd a fészek szélére tettem a pulykát és ott hagytam.
Később odakukkantottam és láttam, hogy a putyu szépen elhelyezkedett. Majd egy óra múlva már legelt. Megyek a fészekhez és akkor ért a meglepetés! Ugyanis egy szép pöttyös tojás lapult az alján! A kicsi pulyka újra erőre kapott!
Hát ennyi volt a pulykatartásunk első éve. Olyan kusza, mint egy szappanopera!

Tojás dilemma

Mivel itt a Húsvét, az emberiség nagy része ráébredt, hogy nincsen ünnep tojás nélkül!
És a jónép ilyenkor mit csinál? Ha szép sárga tojást akar a süteménybe, akkor felkeresi a legközelebbi háztájban tartott tyúkanyókat. Nincs ez másképp felénk sem, mert nálunk is kapható finom tojás szabad tartásos pipiktől.

Nincs is ezzel semmi gond, örülök, hogy az emberek többsége rájött, hogy a háztáji jobb, mint a nagyüzemi. Csak olyankor jön a probléma, amikor mindenki azt hiszi, hogy egy tyúk naponta tíz tojást tojik és amikor mondom, hogy sajnos többet nem tudok adni, akkor bizony könyörögni kezdenek! És, mivel jószívű vagyok, nehezen mondok nemet. Ilyenkor mindig kiszámolom, kb. hány tojás van egy nap és mindig ahhoz mérem, mennyit tudok eladni. Mert feleslegesen sem szeretek ígérgetni, amikor tudom, hogy véges a kapacitás.
 Már az ünnep előtt jóval elkezdtem minden földi jóval etetni a kapirgálókat (nem mintha eddig nem kaptak volna), de ez idő alatt mindig volt péksütemény, krumplihéj, tyúkhúr minden mi szem-szájnak ingere. És a drágáim nem hagytak cserben! A rossz időjárás ellenére is tojtak, mint a kisangyal! Így szerencsére mindenki igényét ki tudtuk elégíteni. Mi boldogok voltunk, hogy mindenki kapott, akinek ígértünk, a vendégek pedig boldogok voltak, hogy szép és egészséges tojásból készült ételek kerültek az asztalukra.
Bár nekünk egy tyúktojás sem maradt, de a gyöngyik, kacsák és libák tojását azért felhasználtuk.

 Már lassan vége az ünnepnek, de kellemes Húsvétot kívánok a baromfiudvar lakóival együtt mindenkinek még erre a pár órára.

Amikor semmi sem sikerül

Úgy tartja a mondás, hogy ami elromolhat, az el is romlik! Hát nincs ezzel másképp a villanypásztorunk sem. 8 éve szolgált minket, kisebb-nagyobb hibákkal, de idén tavaszra végleg felmondták a szalagok a szolgálatot. Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül most kicseréljük az egészet, hogy újra évekig szolgálhasson. Megrendeltük a hozzávalókat, gondoltuk két nap munkával készen is leszünk. De csak gondoltuk!
A cucc másnap megérkezett, nekiláttunk a munkának. Teszem hozzá lovasiskola lévén közben gyerekek jöttek lovagolni, ezért a párom és az apja ketten folytatták a munkát. Viszont estig ők sem sokat haladtak, mert közben jöttek kacsát nézni, cicát simogatni stb. és ugye a vendéggel beszélgetni kell...
De ennek ellenére a szigetelők (így hívják azt a műanyagot, ami tartja a szalagot) nagy részét sikerült felszerelniük a karámra. Sajnos oda is muszáj raknunk, mert a lovacskák ahol egy csepp kis füvet is látnak, ott kihajolnak, ennek hála képesek több oszlopot és rudat is eltörni. Nem beszélve arról, hogy még a sörényüket is kidörgölik.
Páromék büszkék voltak, hogy sikerült ennyit is csinálniuk. Aztán eljött a hétvége, rengeteg lovas, a pásztor várhatott. Hétfőn jött csak a bökkenő! Ugyanis a drága pacik megrágcsálták a szigetelők nagy részét! Tiszta újan mehettek a kukába. Szerencsére a régiekből tudtunk felhasználni.
Ezután egyből a szalagot is rátettük és belevezettük az áramot. Ahogy haladtunk oszlopokat a helyére igazítottuk, szigetelők fel, egyből bele a szalag, hogy még véletlenül se egye le valaki! A karám végéig eljutottunk estére.

Csábít a finom fű
(itt még pásztor nélkül a karám)

Másnaptól nehezebb meló következett. Innentől már csak karókon fut a szalag, viszont a szigetelőket át kellett az összesen magasabbra rakni, ugyanis van olyan paci, amely átugrotta. Ezt követően pedig a karókat is át kellett helyezni, mert egyenesbe szeretnénk hozni az egészet, ugyanis mellettünk szántóföld van és a nagy gépekkel könnyebb így művelni. Egy-két nap alatt ezt is megoldottuk, közben a pacik a kisebb karámban voltak kénytelenek egymást elviselni. Ez néha nem zökkenőmentes, mert vannak feljebb valók, de jobban elvoltak, mint amire számítottam.
 Aztán kihúztuk a vezeték nagy részét, már csak egy napi munka volt hátra.
De az időjárás közbeszólt! Napokig akkora szélvihar tombolt, hogy még azt is leszedte, amit olyan gondosan felraktunk! Esélyünk sem volt tovább folytatni! Majd amikor egy kis szélcsend volt, akkor azonnal nekiálltunk.
Végre eljött a nap, amikor elkészültünk! A kapunál volt még némi probléma, mert nem akartak összepasszolni az alkatrészek, de egy kis dróttal ideiglenesen megoldottuk.
Bár rengeteg bosszúval és fáradsággal járt, de sikerült!
Ééés a héten végre eljött a nap, amikor a pacik újra birtokba vehették a rezidenciájukat!
Most próbáljanak meg újra kiszökni!!!

Néhány gondolat...- az ivartalanításról

Már nem szeretek egy bizonyos közösségi oldalra látogatni. Bármikor felmegyek, minden második poszt kóbor, kidobott, megvert, elhagyott cicákról és kutyákról szól...és ez elszomorít!
Viszont ennek nem kellene így lennie! Ha az emberek kissé felelősségteljesebben gondolkodnának, akkor fele ennyi állat sem szenvedne!
 Sokan azért nem vállalják az ivartalanítást, mert félnek, hogy a kedvencük viselkedése megváltozik. De ez nem igaz! Személyes tapasztalatból írom. A kis kedvencek ugyanolyanok maradnak, mint annakelőtte, sőt még nem is fognak összevissza vizelni, hogy a területüket megjelöljék.
Egyesek arra fogják, hogy drága, de minden állatorvosi rendelő hirdet tavasszal akciókat. A kis jövevények felnevelése sokkal többe kerül, mint egy kasztrálás.
Mások azért nem vállalják, mert nem akarnak beleszólni a természet rendjébe. De abba mi már több ezer éve beleszóltunk, amikor magunkhoz édesgettük a vadmacskákat! Gondoljunk csak bele: ha az ember nem létezne, a házi macska sem lenne a maga több száz fajtájával együtt.
Megint mások pedig azért nem szeretnék megcsináltatni, mert félnek, hogy fájdalmat okoznak a szeretett állatnak...
És ennek mi az eredménye? Kiscicák és kiskutyák ezrei születnek és akiket nem tudnak vállalni a "gazdik", azok mennek jobb esetben a menhelyre, rosszabb esetben az utcára!
Bármilyen aranyosan is néznek ránk ezek az állatkák, a legtöbb sohasem talál rendes szerető gazdára. Akiket menhelyre fogadnak, még szerencsésnek mondhatják magukat, mert kapnak szeretetet az önkéntesektől. De akik az utcára kerülnek???
 Ha a kidobott állat felnő, szaporodni fog. Nem azért, mert ő akarja, ez csupán ösztön. És a kóbor állatok újabb kóbor állatokat hoznak a világra...a kör sosem zárul be!
Egyetlen megoldás az állatok ivartalanítása, ami minimális fájdalommal jár számukra. sőt, ilyenkor altatásban vannak, nem is érzik! Néhány óráig émelyegni fognak, de másnapra már olyanok, mint régen.
Ha még nem ivartalaníttattad a drágádat, itt az ideje, hogy megtedd!

Élet-szemlélet

Pár hete történt, hogy az egyik pulykám kotlani készült. Gondoltam az istállóban készítek neki egy fészket. Szalmával kibéleltem, tettem bele két kisebb kacsatojást és egy nyomi tyúktojást, majd ráhelyeztem a pulykalányt. Pár napig szépen ült a tojásokon, majd leszállt és esze ágában sem volt kotlani.
A fészket viszont négy-öt tyúk birtokba vette, rendszeresen oda kezdtek tojni.
Majd az egyik elkotlott. Pár nap múlva megnéztem alatta a tojásokat és észrevettem, hogy már megzápultak. Hát kicseréltem őket és mivel nem volt nyomi tojásom, ezért két teljesen jó kacsatojást tettem alá, amíg el nem mélyült a kotlás. Pár nap múlva szándékoztam megültetni több tojással. Teltek-múltak a napok, de még mindig nem kotlott rendesen a pipi! Csak ült, támadott, de nem kotyogott. Én pedig vártam és vártam...
Majd tegnap előtt meghallottam, hogy a tyúkanyó kotyog. Ez a biztos jele, hogy a kotlás elmélyült és már nem fogja otthagyni a tojásokat. Kivettem alóla a két tojást és megültettem 16 db kacsatojással. Először ki akartam dobni a két kiszedett tojást, de kíváncsiságból meglámpáztam őket. És csodák csodájára a tojásokban élet volt! Erek hálózata szőtte be őket és valami már mozgott bennük. Olyan volt, mintha már dobogna a kicsi kacsák szíve!
Ezt a két tojást csak próbának tettem a pipi alá, de az élet közbeszólt és elkezdődött...
A fejlettségük alapján a harmadik hétben járhatnak (ugyanis nem tudom mikor tettem pontosan a tyúk alá, de meg voltak dátumozva a tojcik, úgyhogy nagyjából kiszámolható). Azonnal visszapakoltam őket a mama alá és izgatottan várom az eredményt!
A hét vége felé várható a kis jövevények érkezése!
Drukkoljatok nekik!